Egy nő élete folyton a számok körül forog: hány éves, mennyit fogyott, hány gyermeke van. Vagy mennyit szeretne. Na és persze mikor. A nonstop matekozás a várandósság idején pedig mintha szintet lépne: már nem csak a saját szerencseszámainkkal nyaggatnak folyton, a babával kapcsolatos adattenger is beférkőzik hétköznapi beszélgetéseinkbe.

Ezt részben a társadalom, a várandós nőt körülvevő emberek generálják. “Hányadik hétben jársz?”, “Mekkora már a baba?”, “Mikorra vagy kiírva?”, – hangzanak el folyton az első kérdések között, ha egy ismerőssel összefutunk, így érdemes mindig nagyon észben tartani a naprakész információt. (A harmadik kérdés különösen veszélyes, hiszen a terminus betöltése után 2 perccel már várhatóak a “Te még mindig nem szültél meg?” kérdések.)

 De sokszor a leendő anyukák maguk generálják a számháborút: fórumok és szülészeti folyosók folyamatos témája a legutóbbi ultrahangon mért CRL értékeknek, a tarkóredő vastagságának vagy éppen a lepény érettségi fokának összehasonlítgatása. Sokan persze nem is igazán tudják, mit takarnak ezek az értékek, és azok sem, akiktől tanácsot kérnek ezzel kapcsolatban. Akkor mégis mire jó ez? Miért élünk ennyire a számok bűvöletében?

 A számok fontos tájékozódási pontot jelenthetnek, különösen számunkra új helyzetekben. Az utcán megszólító ismerősnek kapaszkodó lehet, hogyan indítson vagy lendítsen be egy beszélgetést, ha első körben a terhességgel kapcsolatos számszaki dolgokra kérdez rá. Nem túl tiszteletlen, nem túl intim, de mégis személyes és a másik fél állapotáról információval szolgál. És nem, ettől még nem gondolja, hogy te mostantól csak erről tudsz beszélgetni, de hát ahogy mondani szokás, ott a rózsaszín elefánt a szobában, nem lehet azt nem észrevenni. Az egymással számháborúzó kismamák is leginkább tájékozódni, informálódni, ezáltal megnyugodni szeretnének. A várandósság ugyanis egy nő életének egy rendkívül fontos, kiemelt (figyelemmel kísért) periódusa, amelyet sok kérdés és bizonytalanság övez. Ebben pedig jobb híjján a számok jelenthetnek némi fogódzót. Lélektanilag különösen érdekes a 12.-20. hét közötti időszak. Ekkor a várandósság ténye már széles körben ismert, a babától azonban még nem vagy csak ritkán kap a leendő édesanya visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy minden rendben odabenn. Ebben a helyzetben az ultrahang vizsgálatok, a mért értékek igenis jelenthetnek kapaszkodót.

 Új helyzetekben, amelyekben még nem mozgunk annyira magabiztosan, a kívülről jövő támpontok fontosak. Megnyugvást adhatnak, csökkenthetik a stresszt, a szorongást. De ezzel pont ellentétes hatást is kiválthat, ha teljesen a számok bűvkörébe kerülünk, ha csak azokat tekintjük irányadónak és azoktól nem tudunk elszakadni, elvonatkoztatni. Igaz mindez természetesen nem csak a várandósság időszakára, hanem az utána következő jó pár évre is, na meg persze úgy általában.

 Összeszedtem néhány gondolatot, tanácsot, hogyan lehet elkerülni, hogy a számok átvegyék az uralmat a várandósság, illetve a babával töltött első hónapok felett. Azaz hogyan maradjanak pillérek, de ne okozzanak annyi frusztrációt, fejtörést.

1. Egy-egy vizsgálat során számos dolgot mér meg a szonográfus vagy a nőgyógyász, melyek a leletre rákerülve néznek farkasszemet az anyukákkal. Sokaknak elég az orvos megnyugtató mondata: “Minden rendben a babával!”. Azoknak, akik ennyivel nem érik be, mélyebben meg akarják érteni a folyamatot és a mért adatokat, egy dolgot tudok tanácsolni: kérdezzenek! Ott és akkor, attól az embertől, aki a vizsgálatot végezte és szakértője az eljárásnak. Hogy ne tele bizonytalansággal, fórumokra menekülve és rémtörténetekre bukkanva kelljen szorongani a következő vizsgálatig. Fontosnak tartom kiemelni, hogy semmi baj a kismama fórumokkal, amíg azt megfelelően, a maga funkciója szerint használjuk. Visszatérve a kérdéseink feltételének fontosságára, különösen igazak a leírtak abban a helyzetben, ha valamiben eltérés mutatkozik. Érdeklődni, megérteni nem ciki, sőt! Aki ezt teszi, nem az “orvost tartja fel”, hanem kihasználja a szolgáltatás adta lehetőségeket! Magánrendelésen ráadásul súlyos ezreket fizetnek azért a családok, hogy nyugodtan, a baba jóllétével kapcsolatos bizonyossággal távozhassanak a rendelőből, de a pontos információ átadás természetesen a tb-s szolgáltatás esetén is alapvető feladata az orvosnak. Kérdezni egyébként utólag is ér, akár e-mailben vagy telefonon, ennek a pontos menetét is érdemes a választott orvossal (ha van) még a várandósság elején tisztázni. De persze ezt sem szabad túlzásba vinni!

2. Fontos tudni, hogy egy szám még az átlag ismeretében sem jelent önmagában túl sokat arra vonatkozóan, hogy az adott érték “normális-e” vagy sem. Ehhez a szórást is ismernünk kell. Nincs szemléletesebb példám erre, mint amit Mérő László leír a Csodák logikája (38.o.) című könyvében. “…szórás nélkül egy átlag nem mond semmit. Például az igaz, hogy egy átlagos gyerek másfél éves korában kezd el beszélni. Elkeseredjünk-e, ha a mi gyerekünk még kétévesen sem beszél? Attól függ. Ha a beszéd kezdetének szórása 1-2 hónap, akkor jó okunk van megijedni. De valójában ez a szórás fél év körül van, ami azt jelenti, hogy a mi gyerekünk egy átlagos későn beszélni kezdő gyerek”. Fontos kiemelni tehát, hogy ha akár a saját adataink, akár a babáé eltérnek valamiben az átlagtól, attól önmagában nem kell megijedni. Viszont ki kell deríteni szakértő segítségével, hogy ez mit is jelent valójában, vagy ahogy Mérő fogalmaz, hogy ténylegesen van-e okunk aggodalomra. És ahogy a példa hozza is magával, ezt a tanácsot a szülést követően is fontos szem előtt tartan!

3. A várandósság elején és közvetlenül a baba születése után nagyobb szükségünk van a számokra. Ekkor mi magunk is aktívan keresgélünk, olvasunk, kutatjuk, hogy “mi normális”, hiszen egy új, ismeretlen terepen próbálunk evickélni. A gyakorlati tapasztalataink megszerzésével azonban érdemes a kőbe vésett számokat nem elfelejteni, de azoktól kicsit elszakadni. Fontos, hogy egy belső iránytű is ki tudjon alakulni, ne mindig a külvilágban keressük a kapaszkodókat. A várandósság vége felé a befelé fordulás, az önmagunk és a babánk jelzéseire figyelés sokkal informatívabb, mint a tankönyvi átlagértékek. Ez a logika a szülés után is igaz. Az első napokban fontos támpontot adhat a baba súlyának gyakori mérése, a szoptatások hosszának vagy gyakoriságának strigulázása, a fürdővíz megfelelő hőmérsékletének tűpontos beállítása. De szép lassan, az összeszokás ütemének megfelelően érdemes egyre inkább a baba jelzéseit mérvadónak tekinteni a szigorú számok helyett.

 További posztok, események itt találhatóak.

AMIT FELESLEGES PÉNZKIDOBÁSNAK TARTOK

És akkor zárásnak jöjjön az utolsó lista azokkal a dolgokkal, amelyeket feleslegesnek vagy kifejezetten károsnak tartok, de még mindig hatalmas kínálattal elérhetőek a bababoltokban.

Új ruhák, nem praktikus ruhák: Az első dolgok egyike, amit a kismamák elkezdenek beszerezni, azok a babaruhák. Tényleg nagy öröm válogatni a cukibbnál cukibb darabok közt, de a ruha a babakelengye tipikusan azon pontja, amivel nagyon el lehet szállni. Nyilvánvalóan senki nem tudja megállni, hogy pár szép-új darabot ne szerezzen be, de nagy tételben érdemes használt ruhában gondolkodni. Ez lehet kölcsön ruha családtagoktól, barátoktól, de a turkálóktól sem kell megrettenni. A kölcsön ruha ingyen van, a használt pedig kb. tized áron beszerezhető, mint a bolti darabok. A járó cipő lesz az első olyan tétel, amiből mindenképp újat kell beszerezni, de erről ráérünk az első szülinap környékén gondolkodni. A használt ruha esetén sem szabad természetesen a minőségből alább adni: az anyagot-állapotot nagyon jól meg kell nézni. Az első méretekben (50-56-62-68) általában a használt ruhák is kiváló állapotúak, hiszen a baba az első félévben még nem sok mindent csinál benne. A kúszás-mászás időszakától, a második félévtől már nehezebb lesz jó állapotú használt ruhát találni. Az első méretekről fontos tudni, hogy lehet, hogy csak 1-2 hétig hordja majd a pici, az első évben pedig 2-3 havonta teljes gardrób cserével kell számolni (ezen a ponton tényleg érdemes elkezdeni matekozni)! Az első listában leírtam, hogy alapvetően milyen darabokra lesz szükség, de akkor itt leírom ismét, hogy mire nem: fodros, tüllös, flitteres, cipzáras, vasalt mintás darabokra. Egy fotózás idejére persze ilyesmiből is be lehet egy-egy darabot szerezni. Az első méreteknél azonban tényleg a kényelem a legfontosabb szempont. A kölcsön ruhák esetén is nyugodtan lehet e mentén válogatni, a turkálóban pedig térdemes a 300 Ft-os irhaponcsónak ellenállni. Márka tekintetében az F&F, a Next és a Gap a kedvencek, az utóbbi kettő újonnan nagyon drága, használtan viszont fillérekért beszerezhető és elnyűhetetlen. 

Baba ágynemű: Nagyon cuki ágynemű garnitúrák kaphatók a legtöbb babaáruházban, a nagypaplanos-párnás szettek azonban nem hogy feleslegesek, veszélyesek is. Egy alvó újszülött számára minden nagy, nehéz textília potenciális veszélyforrás az ágyban. Párnát, paplant TILOS a kiságyba tenni, ezáltal semmi ilyesmire nem is lesz szükség az első hónapokban (években!). Hogy akkor mégis mi kell a kiságyba, az első listában olvasható.

AMIK NÉLKÜL LEHET ÉLNI, DE ÉN NAGYON SZERETTEM ŐKET

 A negyedik listába számomra fontos, idővel alapdarabbá váló dolgokat gyűjtöttem össze, amelyek viszont véleményem szerint már egyáltalán nem kötelező elemek a babakelengye listán. A cél itt tehát leginkább egy kis inspiráció a nagy beszerzések előtt.

Hinta: Bizonyos hintákat már újszülött kortól lehet használni, a babák többségét pedig kifejezetten nyugtatja a hintázás, ringatózás. A nyugtatáson kívül a hintázásnak számos pozitív pszichológiai és kognitív hatása van, erről pl. itt egy összefoglaló cikk. Mi nagyon szerettük az Adamo hintát, főleg az első hetekben. Sajnos nem használtuk nagyon sokszor, mivel egyedül az ajtófélfába tudtuk felfúrni, így mindig fel-le kellett pakolni használat előtt és után. Tágasabb otthonokba viszont szívből ajánlom, nagyon sokáig használható. Olcsóbb és drágább termékek is megtalálhatók a piacon, a minőségre, a megfelelő kialakításra érdemes nagyon figyelni.

AMIKKEL VÁRJUNK, HOGY LESZ-E RÁ VALÓBAN SZÜKSÉG

A harmadik listába azokat a dolgokat gyűjtöttem össze, aminek a beszerzésével véleményem szerint nem kell rohanni, előre ugyanis nem lehet tudni, hogy lesz-e rájuk szükség. Adott esetben viszont nagyon is lehet, így érdemes előre nézelődni és kiválasztani a legmegfelelőbb terméket, hogy ha úgy alakul, akár másokat is meg tudjunk bízni a vásárlással. 

Cumi: Egyáltalán nem biztos, hogy kell cumi a babának. A legtöbb szoptatási tanácsadó szerint kifejezetten ellenjavalt a potenciálisan kialakuló cumizavar miatt. Persze  nem egy nagy összeg, be lehet szerezni előre is, de egy igény szerint szoptatott babának nincs rá nagy szüksége. Mi másfél nap inkubátorral kezdtünk, ezért ajánlották. Elkezdtünk cumit használni, de a kislányom 3 hónaposan megtalálta az ujját és magától elhagyta.

Cumisüveg: Szerencsés esetben cumisüvegre sincs szükség az elején. Az ideális eset az, ha egy baba fél éves koráig kizárólag anyatejet kap, ehhez pedig szintén ideális esetben nem kell cumisüveg. Cumisüvegre szoptatási nehézségek esetén lehet szükség (ld. lejjebb a mellszívónál), illetve ha tápszeres kiegészítést is kapnia kell valami miatt. Illetve abban az esetben, ha az édesanya a két szoptatás közötti időnél hosszabban el szeretne mozdulni a baba mellől, és a lefejt tejet cumisüvegből szeretnék adni a babának. Érdemes azonban azt is tudni, hogy az igény szerint szoptatott babák egy része egyáltalán nem fogadja el sem a cumit, sem a cumisüveget, így lehet, hogy ez esetben is más megoldásra (pl.: pohár, fecskendő) lesz szükség. És itt szeretnék egy kicsit kampányolni az igény szerinti, az első fél évbeni kizárólagos szoptatás mellett. A nők igenis képesek szoptatni, ha csak nincs valami tényleges anatómiai probléma (pl. tejmirigyek hiánya), ami azért elég ritka. Az esetek többségében a kezdés azonban nem egyszerű: sokszor kifejezetten fájdalmasak az első próbálkozások, felléphet mellgyulladás, az anya pedig sokszor bizonytalan a mennyiséget vagy a technikát illetően. Nagyon nagyon fontos azonban, hogy szoptatási nehézség esetén azonnal szoptatási tanácsadóhoz kell fordulni, hiszen az esetek szinte 100%-ban napokon belül orvosolható a probléma! Az anyatejes táplálás fantasztikus a baba immunrendszerének, fontos a kötődés szempontjából és sokkal sokkal egyszerűbb is az élet szoptatással, mint tápszerrel. Higgye el mindenki, hogy tud szoptatni, még ha küzdelmes is az eleje!

AMIKET CSAK BIZONYOS LAKÁS/AUTÓS/IDŐJÁRÁSI HELYZETBEN KELL MINDENKÉPP BESZEREZNI

Jöjjön tehát a második lista, ahova azokat a dolgokat gyűjtöttem össze, amelyeket csak bizonyos élethelyzetekben kell mindenképp beszerezni, máskülönben viszont teljesen feleslegesek.

Autós hordozó: Tényleg csak akkor lesz rá szükség, ha van a családban autó vagy fog a baba autózni. Ha csak néhány alkalomról van szó, érdemes bérelni (lehet ilyet?) vagy kölcsönkérni, mert sok helyet foglal, az ára pedig elég borsos. Arra is érdemes figyelni, hogy az első autós hordozók általában nem szolgálnak addig a súlyhatárig, ami maximumként rájuk van írva. 8-10 hónapos korban már kinövik a babák vagy annyira unatkozni kezdenek benne (értsd: sírnak), hogy klasszikus gyerekülésre kell váltani, ami stabil ülni tudástól sokkal alkalmasabb az utazáshoz. Ekkora időtávra érdemes tehát az első autós hordozóval tervezni.

Bébiőr: Sokan gondolkodás nélkül megveszik, de gyakran teljesen feleslegesen. Egy kétszintes, kertes családi házban valószínűleg tényleg szükség lesz rá, ekkor érdemes mindenképp beszerezni. Egy másfél szobás panelben azonban teljesen felesleges, ekkora lakásban kizárt, hogy ne halljuk meg a sírást, nyöszörgést. Klasszikus eset, amikor a két méterrel arrébb lévő, külön szobában alvó pár beszerez egyet, éjszakára bekapcsolja, majd pár nap múlva el is teszi a szekrény mélyére, mert 20 percenként arra ébrednek, hogy a baba fordul egyet, amit a bébiőr megfelelően felerősítve közvetített nekik a másik szobába. 

 AMIKET MINDENKINEK ÉRDEMES ELŐRE BESZEREZNI!

Jöjjön tehát az első, a leghosszabb lista. Azaz azon dolgok sora, amiket szerintem mindenkinek érdemes előre beszerezni. Ha ezek megvannak, nagy baj már nem történhet!

Pelenkázás: Természetesen az alapcsomag része néhány tucat nadrágpelenka, valószínűleg ezt már a kórházba is vinni kell. Felhalmozni azonban hatalmas akciók esetén sem érdemes, mert minden babánál más típus/márka válik be. Ugyanez igaz a nedves törlőkendőre és a popsikenőcsre: szerezzünk be valamilyet, mert már a kórházba is vinni kell ezekből is, de az előbb említett okokból nagyon betárazni nem érdemes. Popsikenőcsből véleményem szerint egyébként is a gyógyszertári a legjobb, amit a gyerekorvos tud majd felírni a baba születése után. Nálunk a pelenkázós készlethez tartozik ezen felül a szagsemlegesítő pelenka tároló zacskó is. Itt és most viszont máris szeretném kifejteni, hogy elképesztően aggaszt az a mennyiségű hulladék, amit a pelenkákkal termelünk. Mindenkit csak buzdítani tudok a mosható pelenka használatára, mi szégyen szemre még nem álltunk át. Első babánál, kezdésnek talán egy picit meredek vállalás, de szép lassan érdemes (lenne) átszokni. A pelenkázáshoz szükség lesz ezen felül egy pelenkázó felületre is. Az otthon adottságaitól függően lehet ez egy pelenkázó komód vagy egy lap a kiságy tetjén. Érdemes böngészni a lehetőségek között.

Egyéb babaápolási termékek: Véleményem szerint tusfürdőt és sampont érdemes előre beszerezni, azt ugyanis nem írja fel az orvos szülés után receptre (csak fürdető krémet, de szerintem az nem szolgálja igazán a célt). Receptre egyébként ír majd fel az orvos néhány dolgot, például a köldökcsonk ápolásához. Tusfürdőből nekünk a Babé termékek váltak be. Talán a babaápolási termékek kategóriába besorolható a lázmérő is. Érdemes előre beszerezni, nem éjszaka rohanni érte a gyógyszertári ügyeletbe, amikor tényleg szükség van rá. Az Omron termékek hivatalos orvosi segédeszközök, megbízhatóak.

Textíliák: 10-15 textilpelenkára mindenképp szükség lesz, elképesztően sokoldalúan használható az első hetekben. A babát erre tudjuk letenni, nyári melegben ezzel betakarni, de büfiztetéshez vagy akár pelenkázásnál alátétként is jó szolgálatot tehet. Érdemes olyat (is) beszerezni, ami nem tiszta fehér, hanem az egyik oldala mintás, hogy “alátétként” használva tudjuk, melyik az alja és melyik a teteje. Természetesen szükség lesz babaruhákra. Hogy pontosan miből mennyit és milyet ajánlok, az önmagában megérne egy külön posztot. Röviden talán annyi a tanácsom, hogy érdemes 50-56-62-es méreteket előre beszerezni. 50-ből tényleg csak pár darabot, hiszen nem is biztos, hogy lesz erre a méretre szükség, 56-62-esből már lehet picit bátrabban. Ez a két méret az első 2-3 hónapban valószínű jó lesz a babára, ruhavásárlásra viszont ekkor kevésbé lesz idő és energia. Egy pár hetes újszülöttnek alapvetően body-ra (hosszú és rövid ujjú) és rugdalózóra van szüksége, ebből méretenként 6-8 darabot érdemes beszerezni. Ennél több nem kell, de ennyire viszont biztosan szükség lesz. Emellett pár sapka és egyujjas kesztyű (a hosszú körmök miatt) kell még a babának, illetve télen extra overál, esetleg néhány kényelmes kis nadrág. Mindenből érdemes 100% pamutot választani, ami cipzáras, fodros, masnis, flitteres, azt kerüljük, mert nem kényelmes. A kantáros farmernadrágokkal és cuki irhakabátokkal is érdemes várni legalább egy évet, még ha árulnak is ilyesmit kisebb méretben is. Márka tekintetében az F&F, a Next és a Gap a kedvencek, az utóbbi kettő újonnan nagyon drága, használtan viszont fillérekért beszerezhető és egyébként elnyűhetetlen. Kelleni fog ezen felül 2-3 kapucnis törölköző. És ha már textilek, érdemes a mosásra is kiemelten figyelni egy újszülött mellett. Szenzitív mosószerre lesz szükség, nagyon kemény víz esetén szenzitív öblítőre is. A baba ruháit az első hetekben pedig vasalni, azaz fertőtleníteni is ajánlott. 

 Egy család életében számos krízishelyzet adódik. Ezek között vannak teljesen váratlanok és kiszámíthatatlanok. De léteznek úgynevezett normatív krízisek is, melyek előreláthatóak, ezáltal valamelyest lehet készülni a bekövetkezésükre és a velük való megküzdésre. Ilyen normatív krízis egy család életében egy gyermek születése is, még ha ez a kifejezés elsőre nehezen összeegyeztethető is egy baba világrajövetelével.

A családterápiás szemléletben a családra egy rendszerként tekintünk, melynek szerkezete és határai vannak, a tagok pedig különböző funkciókkal és szerepekkel rendelkeznek, melyek ideális esetben egymással együtt működnek, egymást kiegészítik, a rendszer pedig egy egyensúlyi állapot fenntartására törekszik. Egy krízishelyzetben ez az egyensúly bomlik meg. A határok és szerepek felborulnak, a balansz visszaállításához pedig nagyfokú megküzdő képességre és rugalmasságra van szükség.

Vegyük a címben is szereplő élethelyzetet, amikor is egy pár első gyermeke megszületik. A nő és a férfi új szerepeket kapnak, anyává és apává válnak, az ő szüleik pedig nagyszülőkké. Természetesen ez a szerepbővülés egy folyamat, de a születés pillanata ennek fontos állomása. Az új szerepekkel új funkciók is társulnak, melynek egy része ideiglenes (pl. ha a férj/apa a gyermekágyas időszakban átveszi a házimunka teljes ellátását), egy másik része viszont hosszú távon is megmarad (pl. szülőséggel járó gondoskodás). A családi rendszer is újra rendeződik. Ez látványosan például az otthon tereinek átalakulásában jelenik meg, vagy akár abban, hogy az újdonsült szülők életébe újra nagyobb szerepet kapnak saját szüleik. Természetesen a párkapcsolati működés időszakos vagy hosszú távú átalakulása is a ide sorolható.

 A rendszernek időre van szüksége, hogy újra egy egyensúlyi állapot alakuljon ki. Az átrendeződés folyamatában gyakran az egész család vagy egyes családtagok is viselkedhetnek diszfunkcionálisan. Lehet erre példa az anya szülés utáni rossz hangulata, esetleg depressziója vagy a szexualitás megszűnése a párkapcsolatban (természetesen a gyermekágy időszakán túl), melyek mögött számos biológiai és pszichológiai ok sorakozik együttesen. Ezen tünetek fontos jelzői annak, hogy a balansz még nem állt helyre. Egyes családok gyorsabban képesek reagálni és regenerálódni, másoknak több időre, esetleg külső segítségre is szüksége van. Fontos kiemelni, hogy az egyik működési mód nem jobb vagy rosszabb a másiknál, illetve hogy súlyos diszfunkciók esetén mindenképp szakemberhez (orvos, pszichológus) kell fordulni. Érdemes tudni azonban, hogy a helyreállás idejét és folyamatát többek között a család rugalmassága is befolyásolja.

Egy Walsh nevű pszichológus 3 tényezőt írt le, melyek  a családi rugalmasság szempontjából kulcsfontosságúak lehetnek, ezeket az első gyermek születésével járó helyzeteken keresztül próbálom megvilágítani.

1. A közös értékeket és elképzeléseket tartalmazó, következetes és pozitív hiedelemrendszer.

A baba születése után rendkívül fontos, hogy az újdonsült szülők egyetértsenek a gyerekkel, a gyerekgondozással kapcsolatos legfontosabb alapelvekben. Csak egyetlen kézenfekvő példát említve: hol aludjon a baba? A szülőkkel egy ágyban, saját ágyban, esetleg a kezdetektől saját szobában? Egyáltalán el akarják-e ezt előre dönteni? Beszélgetnek a kérdésről? A szülés utáni hónapok során az esetleg előre lefektetett elvek mennyire rugalmasak, mennyire alkalmazkodnak a mindennapi kihívásokhoz? Talán nem nehéz elfogadni, hogy ez a kérdés, illetve az ebben a kérdésben való egyet nem értés milyen mértékben hátráltathatja az új egyensúly megtalálását.

2. A családi szerveződés folyamatai hatékonyak.

Megnyilvánulhat abban, hogy az újdonsült szülők mennyire hatékonyan képesek erőforrásaikat szervezni, akár előre is. Gondolhatunk itt akár az apa szabadságának tervezésére, a nagyszülők, barátok bevonására, stb.

3. A család kommunikációs/problémamegoldó folyamatai világosak, következetesek, megteremtve a kölcsönös bizalom és nyílt önkifejezés légkörét.

Ez jelentheti azt, hogy a szülőpár között nincsenek tabuk. Gondolhatunk itt arra, hogy az anya nyíltan beszélhet testi és lelki nehézségeiről és ez meg is hallgattatik, vagy hogy az apa nincs kizárva a gyermek körüli döntésekből, gondoljunk itt a legapróbbaktól (mit vegyen ma fel) a közepeseken át (milyen oltásokat adassunk be) a legnagyobbakig (mi legyen a neve, menjen-e bölcsibe, stb.).

A krízisek természetéhez tartozik, hogy akár fejlődési, növekedési lehetőséget is jelenthetnek, ha a család képes megküzdeni velük és helyreállítani a menet közben felborult egyensúlyt, ami által a családi kapcsolatok erősebbé is válhatnak. A normatív krízisek esetén ehhez nagyban hozzájárulhat a tudatos készülés és tervezés is.

Családterápiás szemléletben indítok várandós csoportot első gyermeküket váró pároknak, az eseményről további információ itt elérhető.

Ha érdekelnek további cikkek a perinatális időszak pszicológiájának témájában, kövess Facebookon-on!

A cikk forrása: H.& I. Goldenberg (2008): Áttekintés a családról, Első kötet, Animula Kiadó

Ha a babavárás vagy a szülés a téma, viszonylag ritkán kerülnek szóba az apák, noha számos pszichoanalitikus szerző szerint a férfiak számára lélektanilag legalább olyan nehéz ez az időszak, mint a nőknek. Hiszen a leendő apák  “csak várakoznak”, az ő szerepváltozásaik, transzformációjuk kevésbé látványos és elvétve kapnak csak engedményeket vagy egy szusszanásnyi időt az előttük álló feladatok feldolgozására. Akár a test, akár a társadalom reakcióit nézzük tehát, az apák kicsit ki vannak rekesztve ebből a “buliból”.

A hagyományos közösségek egy része sokkal megengedőbb a leendő apákkal, például a terhesség bizonyos szakaszaiban felmentik őket a vadászat vagy a munka alól, vagy éppen különböző rituálék segítségével bevonják őket a várandósságba és a szülésbe. Addig a modern társadalmakban ennek sokszor az ellenkezője történik: haza kell vinni minél több pénzt a megnövekedett költségek okán, gyakran extra munkát is elvállalva. Meg is jelent erre talán egyfajta reakcióként a couvade-szindróma, vagy "szimpátia-terhesség", amely egy az apákra (vagy a várandós nőkhöz közelő álló személyre) jellemző pszichoszomatikus tünetcsoport. A szindrómai tünetei közt lehet súlygyarapodás, derékfájás, fejfájás, vizelési kényszer, fogfájás, emésztési problémák, émelygés, de akár a posztpartum depresszió is. A jelenség pontos és teljes körű leírása a mai napig nem történt meg, noha az orvostudomány, a pszichológia és a kulturális antropológia is tárgyalja. Felmérésekből azonban már tudjuk, hogy Svédországban a várandósok partnereinek 20%-nál, Thaiföldön 61%-nál megfigyelték a jelenség enyhébb vagy drasztikusabb formáját, átlagosan e két szélső érték közé teszik a gyakoriságot.

Különbüző magyarázatok léteznek a couvade-szindrómára, és mivel egy pszichoszomatikus tüneteggyüttesről beszélünk, többféle ok is párhuzamosan helytálló lehet. A szociálpszichológia a bevezetőben kifejtett jelenséget sejti a tünetek mögötti, nevezetesen, hogy a férfiak szerepvállalási lehetőségei és a szerepvállalásra való igényei között szakadék tátong. Ezzel együtt az empátia, a felelősségérzet és az aggódás megnyilvánulásának is tekinthető mindez. Ezt a magyarázatot erősítheti a Svédországban mért relatíve alacsony előfordulási arány, ahol az apák szerepköre a gyermekvállalás körül az átlagosnál sokkal gazdagabb. A pszichoanalitikus magyarázat szerint a férfi féltékeny a nőre, hogy ő képes egy magzat kihordására, és féltékeny a magzatra is, aki a nő életében az ő helyére léphet. A tünetek megjelenését ebben az esetben a regresszió egy formájának tekintik, melynek egy várandós nő párjaként az egyetlen társadalmilag elfogadott formája a testi betegség. Érdekes megfigyelés, hogy a férfiak nagy százaléka azonban sosem fordul orvoshoz tüneteivel, hiszen ez ebben az időszakban mintha összeférhetetlen lenne a családfői szereppel. 

Rendkívül fontos, hogy egy gyermek mindig egy családba érkezik (legyen az a család akárhány tagú vagy akármilyen összetételű), és nem pusztán a szülő nő életébe. Ezért is fontos már a várandósság alatt együtt készülni és tervezni, mert ez baba érkezése ideális esetben a szűkebb és a tágabb család közös ügye, még ha a biológia és a “várandós iparág” szerint ez egyedül csak a szülő nőé.

Ebben a szellemben indítok várandós csoportot első gyermeküket váró pároknak, az eseményről további információ itt elérhető.

Ha érdekelnek további cikkek a perinatális időszak pszicológiájának témájában, kövess Facebookon-on!

Bővebben: Varga Katalin-Suhai Gábor: Szülés és születés, Pólya Kiadó, 2010

További forrás: http://bit.ly/2ooA5nv, Wikipédia