Egy család életében számos krízishelyzet adódik. Ezek között vannak teljesen váratlanok és kiszámíthatatlanok. De léteznek úgynevezett normatív krízisek is, melyek előreláthatóak, ezáltal valamelyest lehet készülni a bekövetkezésükre és a velük való megküzdésre. Ilyen normatív krízis egy család életében egy gyermek születése is, még ha ez a kifejezés elsőre nehezen összeegyeztethető is egy baba világrajövetelével.
A családterápiás szemléletben a családra egy rendszerként tekintünk, melynek szerkezete és határai vannak, a tagok pedig különböző funkciókkal és szerepekkel rendelkeznek, melyek ideális esetben egymással együtt működnek, egymást kiegészítik, a rendszer pedig egy egyensúlyi állapot fenntartására törekszik. Egy krízishelyzetben ez az egyensúly bomlik meg. A határok és szerepek felborulnak, a balansz visszaállításához pedig nagyfokú megküzdő képességre és rugalmasságra van szükség.
Vegyük a címben is szereplő élethelyzetet, amikor is egy pár első gyermeke megszületik. A nő és a férfi új szerepeket kapnak, anyává és apává válnak, az ő szüleik pedig nagyszülőkké. Természetesen ez a szerepbővülés egy folyamat, de a születés pillanata ennek fontos állomása. Az új szerepekkel új funkciók is társulnak, melynek egy része ideiglenes (pl. ha a férj/apa a gyermekágyas időszakban átveszi a házimunka teljes ellátását), egy másik része viszont hosszú távon is megmarad (pl. szülőséggel járó gondoskodás). A családi rendszer is újra rendeződik. Ez látványosan például az otthon tereinek átalakulásában jelenik meg, vagy akár abban, hogy az újdonsült szülők életébe újra nagyobb szerepet kapnak saját szüleik. Természetesen a párkapcsolati működés időszakos vagy hosszú távú átalakulása is a ide sorolható.
A rendszernek időre van szüksége, hogy újra egy egyensúlyi állapot alakuljon ki. Az átrendeződés folyamatában gyakran az egész család vagy egyes családtagok is viselkedhetnek diszfunkcionálisan. Lehet erre példa az anya szülés utáni rossz hangulata, esetleg depressziója vagy a szexualitás megszűnése a párkapcsolatban (természetesen a gyermekágy időszakán túl), melyek mögött számos biológiai és pszichológiai ok sorakozik együttesen. Ezen tünetek fontos jelzői annak, hogy a balansz még nem állt helyre. Egyes családok gyorsabban képesek reagálni és regenerálódni, másoknak több időre, esetleg külső segítségre is szüksége van. Fontos kiemelni, hogy az egyik működési mód nem jobb vagy rosszabb a másiknál, illetve hogy súlyos diszfunkciók esetén mindenképp szakemberhez (orvos, pszichológus) kell fordulni. Érdemes tudni azonban, hogy a helyreállás idejét és folyamatát többek között a család rugalmassága is befolyásolja.
Egy Walsh nevű pszichológus 3 tényezőt írt le, melyek a családi rugalmasság szempontjából kulcsfontosságúak lehetnek, ezeket az első gyermek születésével járó helyzeteken keresztül próbálom megvilágítani.
- A közös értékeket és elképzeléseket tartalmazó, következetes és pozitív hiedelemrendszer.
A baba születése után rendkívül fontos, hogy az újdonsült szülők egyetértsenek a gyerekkel, a gyerekgondozással kapcsolatos legfontosabb alapelvekben. Csak egyetlen kézenfekvő példát említve: hol aludjon a baba? A szülőkkel egy ágyban, saját ágyban, esetleg a kezdetektől saját szobában? Egyáltalán el akarják-e ezt előre dönteni? Beszélgetnek a kérdésről? A szülés utáni hónapok során az esetleg előre lefektetett elvek mennyire rugalmasak, mennyire alkalmazkodnak a mindennapi kihívásokhoz? Talán nem nehéz elfogadni, hogy ez a kérdés, illetve az ebben a kérdésben való egyet nem értés milyen mértékben hátráltathatja az új egyensúly megtalálását.
- A családi szerveződés folyamatai hatékonyak.
Megnyilvánulhat abban, hogy az újdonsült szülők mennyire hatékonyan képesek erőforrásaikat szervezni, akár előre is. Gondolhatunk itt akár az apa szabadságának tervezésére, a nagyszülők, barátok bevonására, stb.
- A család kommunikációs/problémamegoldó folyamatai világosak, következetesek, megteremtve a kölcsönös bizalom és nyílt önkifejezés légkörét.
Ez jelentheti azt, hogy a szülőpár között nincsenek tabuk. Gondolhatunk itt arra, hogy az anya nyíltan beszélhet testi és lelki nehézségeiről és ez meg is hallgattatik, vagy hogy az apa nincs kizárva a gyermek körüli döntésekből, gondoljunk itt a legapróbbaktól (mit vegyen ma fel) a közepeseken át (milyen oltásokat adassunk be) a legnagyobbakig (mi legyen a neve, menjen-e bölcsibe, stb.).
A krízisek természetéhez tartozik, hogy akár fejlődési, növekedési lehetőséget is jelenthetnek, ha a család képes megküzdeni velük és helyreállítani a menet közben felborult egyensúlyt, ami által a családi kapcsolatok erősebbé is válhatnak. A normatív krízisek esetén ehhez nagyban hozzájárulhat a tudatos készülés és tervezés is.
Családterápiás szemléletben indítok várandós csoportot első gyermeküket váró pároknak, az eseményről további információ itt elérhető.
Ha érdekelnek további cikkek a perinatális időszak pszicológiájának témájában, kövess Facebookon-on!
A cikk forrása: H.& I. Goldenberg (2008): Áttekintés a családról, Első kötet, Animula Kiadó
