Ha a babavárás vagy a szülés a téma, viszonylag ritkán kerülnek szóba az apák, noha számos pszichoanalitikus szerző szerint a férfiak számára lélektanilag legalább olyan nehéz ez az időszak, mint a nőknek. Hiszen a leendő apák  “csak várakoznak”, az ő szerepváltozásaik, transzformációjuk kevésbé látványos és elvétve kapnak csak engedményeket vagy egy szusszanásnyi időt az előttük álló feladatok feldolgozására. Akár a test, akár a társadalom reakcióit nézzük tehát, az apák kicsit ki vannak rekesztve ebből a “buliból”.

A hagyományos közösségek egy része sokkal megengedőbb a leendő apákkal, például a terhesség bizonyos szakaszaiban felmentik őket a vadászat vagy a munka alól, vagy éppen különböző rituálék segítségével bevonják őket a várandósságba és a szülésbe. Addig a modern társadalmakban ennek sokszor az ellenkezője történik: haza kell vinni minél több pénzt a megnövekedett költségek okán, gyakran extra munkát is elvállalva. Meg is jelent erre talán egyfajta reakcióként a couvade-szindróma, vagy "szimpátia-terhesség", amely egy az apákra (vagy a várandós nőkhöz közelő álló személyre) jellemző pszichoszomatikus tünetcsoport. A szindrómai tünetei közt lehet súlygyarapodás, derékfájás, fejfájás, vizelési kényszer, fogfájás, emésztési problémák, émelygés, de akár a posztpartum depresszió is. A jelenség pontos és teljes körű leírása a mai napig nem történt meg, noha az orvostudomány, a pszichológia és a kulturális antropológia is tárgyalja. Felmérésekből azonban már tudjuk, hogy Svédországban a várandósok partnereinek 20%-nál, Thaiföldön 61%-nál megfigyelték a jelenség enyhébb vagy drasztikusabb formáját, átlagosan e két szélső érték közé teszik a gyakoriságot.

Különbüző magyarázatok léteznek a couvade-szindrómára, és mivel egy pszichoszomatikus tüneteggyüttesről beszélünk, többféle ok is párhuzamosan helytálló lehet. A szociálpszichológia a bevezetőben kifejtett jelenséget sejti a tünetek mögötti, nevezetesen, hogy a férfiak szerepvállalási lehetőségei és a szerepvállalásra való igényei között szakadék tátong. Ezzel együtt az empátia, a felelősségérzet és az aggódás megnyilvánulásának is tekinthető mindez. Ezt a magyarázatot erősítheti a Svédországban mért relatíve alacsony előfordulási arány, ahol az apák szerepköre a gyermekvállalás körül az átlagosnál sokkal gazdagabb. A pszichoanalitikus magyarázat szerint a férfi féltékeny a nőre, hogy ő képes egy magzat kihordására, és féltékeny a magzatra is, aki a nő életében az ő helyére léphet. A tünetek megjelenését ebben az esetben a regresszió egy formájának tekintik, melynek egy várandós nő párjaként az egyetlen társadalmilag elfogadott formája a testi betegség. Érdekes megfigyelés, hogy a férfiak nagy százaléka azonban sosem fordul orvoshoz tüneteivel, hiszen ez ebben az időszakban mintha összeférhetetlen lenne a családfői szereppel. 

Rendkívül fontos, hogy egy gyermek mindig egy családba érkezik (legyen az a család akárhány tagú vagy akármilyen összetételű), és nem pusztán a szülő nő életébe. Ezért is fontos már a várandósság alatt együtt készülni és tervezni, mert ez baba érkezése ideális esetben a szűkebb és a tágabb család közös ügye, még ha a biológia és a “várandós iparág” szerint ez egyedül csak a szülő nőé.

Ebben a szellemben indítok várandós csoportot első gyermeküket váró pároknak, az eseményről további információ itt elérhető.

Ha érdekelnek további cikkek a perinatális időszak pszicológiájának témájában, kövess Facebookon-on!

Bővebben: Varga Katalin-Suhai Gábor: Szülés és születés, Pólya Kiadó, 2010

További forrás: http://bit.ly/2ooA5nv, Wikipédia